Hajóutak

Atlanti-óceán

Atlanti-óceán

Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően Észak-Déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi- és Déli Atlanti-óceánra, a választóvonalat az Észak-Egyenlítői áramlás jelenti, a 8. északi szélességi fok magasságában.

Nyugatról az amerikai kontinens, keletről Európa és Afrika, északról a Jeges-tenger, délről a Déli-óceán határolja. Egyes nézetek a Jeges-tengert, illetve annak bizonyos részeit az Atlanti-óceán részének tekintik. Hasonlóan megosztottak a geográfusok a Déli-óceán megítélésében, az elnevezés csak 2000-ben vált hivatalossá, sok térképen a tradicionális 3 óceán, így az Atlanti is, az Antarktiszig tart. Az Atlanti-óceánhoz tartozik a Földközi-tenger is, annak nyugati medencéjében így az óceán – közvetve – határos Ázsiával is. Az óceán a mesterségesen épített Panama-csatornán keresztül áll kapcsolatban a Csendes-óceánnal. Afrikától délre a keleti 20. hosszúsági fok (meridián) az Atlanti- és az Indiai-óceán határa. A Jeges-tengerrel alkotott tengeri határvonala a Grönlandtól Izland ÉNY-i sarkáig, majd annak ÉK-i sarkától a Spitzbergák déli csúcsáig és onnan Észak-Norvégiáig, az Északi-fokig tart. Délen a 60. szélességi fokig tart az Atlanti-, az attól délre eső terület a Déli-óceán.

Melléktengereivel együtt teljes területe 106,4 millió km²; a melléktengerek nélkül 82,4 millió km². Térfogata 354,7 millió km³, a melléktengerek nélkül 323,6 km³.

Átlagos mélysége 3332 m, melléktengerei nélkül 3926 m, legnagyobb mélysége 8605 méter a Puerto Ricó-i árokban.

Brazília és Libéria között csak 2848 km széles, az Egyesült Államok és Észak-Afrika között kb. 4830 km.

Jelentősebb melléktengerei: Karib-tenger, Földközi-tenger, Fekete-tenger, Északi-tenger, Balti-tenger. Jelentősebb öblei: Mexikói-öböl, Szent Lőrinc-öböl.

Számos szigete közül a jelentősebbek: Grönland, Izland, Nagy-Britannia, Írország, Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek, Zöld-foki-szigetek, Új-Fundland, Bermuda, a Karib-szigetek, Szent Ilona, Tristan da Cunha, a Falkland-szigetek és Dél-Georgia szigete.

Évente nagyjából 3 cm-rel növekszik a szélessége kelet-nyugati irányban.[1]

Az óceáni és a környező szárazföldek klímáját nagyban befolyásolja a felszíni víz hőmérséklete, az áramlások és az általuk keltett szelek. A tengervíz hatalmas hőtároló kapacitásának köszönhetően a hőmérséklet sokkal kevésbé ingadozik, mint az azonos égövbeli szárazföldeké. Az áramlatok jelentősen befolyásolják (egyensúlyozzák) a hőmérsékletet. Ennek legismertebb példája a Golf-áramlat, amely a trópusokról szállított meleg vízzel enyhíti Nagy-Britannia és Észak-Európa időjárását.

Az Észak-atlanti medence déli részén, az egyenlítői konvergencia zónában keletkeznek a hurrikánok.

Dél - Amerika

Dél - Amerika

Dél-Amerika geológiai értelemben önálló kontinens a nyugati féltekén, a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán között. Túlnyomó többsége a dél-amerikai kéreglemezen fekszik, míg Venezuela és Kolumbia északi parti sávja a karibi kéreglemezen. [2] Legnagyobb része a déli félgömbön található. Társadalmi-politikai-kulturális értelemben Amerika kontinens része Észak- és Közép-Amerikával együtt.

Dél-Amerikához 12 független ország tartozik + 1 külbirtok. Ezen kívül egy terület európai ország területének része. Dél-Amerika területe 17 840 000 km² a Föld felszínének kb. 3,5%-a. 2005-ös adat szerint népessége több mint 371 000 000. Területe alapján a negyedik legnagyobb kontinens (Ázsia, Afrika és Észak-Amerika után), népessége alapján az ötödik (Ázsia, Afrika, Európa és Észak-Amerika után).

Földrajz

Dél-Amerika domborzati térképe

Földrajzi értelemben Dél-Amerika az amerikai földrész déli része, délre és keletre a Panama-csatornától, ami kettévágja a Panama-földszorost. Dél- és Észak-Amerikát gyakran egy kontinensként vagy szuperkontinensként tartják számon, egyes régióit pedig szubkontinensként. Geopolitikai értelemben egész Panama – közte a csatornától keletre eső rész is – gyakran Észak-Amerika részének számít.

Dél-Amerika földtörténeti szempontból csak nemrég kapcsolódott Észak-Amerikához, 3 millió éve; ekkor alakult ki a Panama-földszoros. A viszonylag fiatal, szeizmikus szempontból még igen aktív Andok hegység foglalja el a kontinens nyugati részét. Az Andoktól keletre nagyrészt trópusi esőerdők terülnek el, az Amazonas folyó medencéjében. A szárazabb területek közé tartozik Patagónia és a rendkívül száraz Atacama-sivatag.

Dél-Amerikához tartoznak még továbbá különböző szigetek, melyek közigazgatásilag a dél-amerikai parti országok részei. A karibi szigetvilág még Észak-Amerikához tartozik. A következő dél-amerikai országok határosak a Karib-tengerrel: Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana. Ezeket az országokat összefoglaló néven Karibi-Dél-Amerikának is nevezik.

Dél-Amerika főbb ásványkincsei közé tartoznak a réz, vasérc, ólom és kőolaj. Ezek az ásványkincsek azonban hátráltatták a sokszínű gazdaság kialakulását. A hullámvölgyek, melyeket az államok gazdaságában okoztak, gyakran politikai instabilitást is eredményeztek.

Dél-Amerika legnagyobb országa terület és népesség alapján is Brazília, utána Argentína. Dél-Amerika régiói: Andok-beli államok, a Guyanák, a Déli kúp és Kelet-Dél-Amerika.

Élővilág

A lajhár a kontinens egyik legjellegzetesebb állata

Ott van a legfajgazdagabb élőhely a Földön (Amazónia). További jellegzetes élőhelyei: a pampák, Patagónia, Andok. Dél-Amerika rendkívül sokszínű állatvilág hazája, többek között sok papagájfaj, tarantella, kígyó és emlős őshonos itt. A földrész eredeti emlőscsoportjai éppolyan endemikus faunát alkottak, mint a mai Ausztrália, mivel Dél-Amerika is szigetkontinens volt. Ezek vendégízületesek (Xenarthra) és az oposszumformák (Didelphinae). 3 millió évvel ezelőtt kapcsolódott össze Észak- és Dél-Amerika, ami jelentős hatással volt a faunára. Észak-Amerikából dél felé vándoroltak a macskafélék, kutyafélék, rágcsálók, patások, főemlősök. Akadnak ott is betelepített fajok - jávai mongúz, vaddisznó stb.

Egyesült Arab Emirátusok

Egyesült Arab Emirátusok

Az Egyesült Arab Emírségek (EAE, rövid alakban Arab Emírségek) az egyik olajban gazdag állam Délnyugat-Ázsiában, az Arab-félsziget délkeleti részén. Hét emírséget foglal magában: Abu-Dzabit, Adzsmánt, Dubajt, el-Fudzseirát, Rász el-Haimát, Sardzsát és Umm-el-Kaiveint. 1971 előtt úgy ismerték őket, hogy „fegyverszüneti államok”, utalva a britek és néhány arab sejk közötti 19. századi fegyverszünetre.

Szomszédai Omán, Szaúd-Arábia és Katar. Az ország a Közel-Kelet része.

Földrajz

Az Egyesült Arab Emírségek domborzati térképe
A Hádzsár-hegység sivatagos hegyvidéke az Emírségek északkeleti részén
Ernyőakáciák Fudzsajra közelében, az ország északkeleti tengerpartján

Domborzat

Területének legnagyobb része a szaúdi sivatag folytatása. Két jelentősebb oázis található benne: Líva és az el-Buraimi. Az Ománi-öböl partján magasodó hegység - magassága miatt - valamivel hűvösebb és csapadékosabb, mint az alföld. Legmagasabb pont: Dzsabal Jibir, 1527 m.

Vízrajz

Az ország partjait a Perzsa-öböl mossa. A partvidéken kiterjedt sós mocsarak nyúlnak mélyen a szárazföldbe. A természetes kikötők partján alakultak ki a városok.

A Perzsa-öbölben sok apró sziget található. Ezek hovatartozása vitatott az Emirátusok, Katar és Irán között. A szigetek, korallzátonyok és a tengeráramlatok által épített vándorló zátonyok erősen nehezítik a part menti hajózást.

Állandó vízfolyás nincs az országban. Vádik vannak, amelyekben csak a nyaranta előforduló felhőszakadások után van víz.

Éghajlat

Sivatagi éghajlat. Májustól szeptemberig rendkívül magas páratartalmú levegő és 40 °C körüli hőmérséklet uralkodik az ország nagy részén; csak a keleti parton és a hegyekben hűvösebb az idő. Az év többi részén 25 °C körüli a hőmérséklet, ilyenkor azonban megerősödik a szél.

Élővilág, természetvédelem

A sivatag növényzete gyér, fűfélékből és tüskés bozótból áll. Az őshonos élővilágot a kipusztulás szélére sodorta az intenzív vadászat. A függetlenség elnyerése óta szerveztek néhány vadrezervátumot, így akadályozva meg az arab bejza és a leopárd kihalását.

Történelem

A Perzsa-öböl délkeleti partvidékének emírségei a 19. század végén kerültek brit fennhatóság alá. 1971-ben a terület hét emírsége közül hat létrehozta az Arab Emírségek nevű föderatív berendezkedésű államot, amihez 1972-ben csatlakozott a hetedik emírség. A mai napig a térség egyik legstabilabb állama.

Portugálok

A 16. század elején, Vasco da Gama felfedező útja után kezdődött a portugál expanzió az Indiai-óceánon. A Perzsa-öbölben a törökökkel harcoltak. 150 évig ellenőrizték a portugálok a térséget, közben támaszpontokat létesítettek az Arab-félszigeten. Említésre méltó körülmény, hogy Vasco da Gamát a fűszerek után kutató útján ibn Madzsid segítette, egy Julpharba való arab. Julphar mai neve Rász el-Haima, és az Egyesült Arab Emirátusokban fekszik.

Hatta erődjének egy őrtornya a 18. századból

Törökök és britek

A 16. században a mai ország egy része a Török Birodalom közvetlen befolyása alá került. A britek ezt a régiót "Kalózpart" néven ismerték, mert itt volt azoknak a tengeri portyázóknak bázisa, akik veszélyeztették a térség hajózását a 17. századtól a 19. századig. 1819-ben a britek az indiai kereskedelem védelmében hadjáratot indítottak Rász el-Haima kalózai ellen. Megszállták a kalózok főhadiszállását és más parti városokat is. A következő évben békeszerződést írtak alá a parti sejkekkel. A kalózportyák mégis folytatódtak 1835-ig, amikor a sejkek beleegyeztek, hogy nem veszélyeztetik tovább a tenger nyugalmát. 1853-ban szerződést kötöttek az Egyesült Királysággal, amelyben a sejkek beleegyeztek az örökös tengeri békébe. Ezt a britek ki is kényszerítették. A sejkek egymás közötti vitáikban a britekhez fordultak közvetítésért.

Hogy gátat vessenek más európai országok térségbeli törekvéseinek, az Egyesült Királyság és a Szerződéses Sejkségek 1892-es szerződésükben szorosabbra fonták kötelékeiket. A sejkek beleegyeztek, hogy nem törekszenek megszerezni olyan területet, amely az Egyesült Királyság birtokában van és nem lépnek kapcsolatba külföldi kormánnyal az Egyesült Királyság hozzájárulása nélkül. Viszonzásképpen az Egyesült Királyság ígéretet tett, hogy megvédi őket minden tenger felől jövő támadással szemben és segítséget nyújt, ha a szárazföld felől érné őket támadás.

Az el-Fahídi erőd Dubajban az 1950-es években

Olajszövetség

Az 1960-as évek elején olajat fedeztek fel Abu-Dzabiban. Ezután gyors egymásutánban követték egymást azok az események, amelyek a sejkségek szövetségére, a mai ország megalapítására vezettek. 1967-ben Zájed bin Szultán Ál Nahján lett Abu-Dzabi uralkodója. Ugyanekkor a britek kezdték elveszíteni olajipari beruházásaikat az amerikai olajvállalatok javára szerződések révén.

Az emirátusok sejkjei úgy döntöttek, hogy egy tanácsot állítanak fel, amely összehangolja közös érdekeiket. Megalapították a Szerződéses Államok Tanácsát. A Tanács az Egyesült Arab Emirátusok megalakulásakor befejezte működését.

1968-ban az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy felszámolja szerződéses együttműködését a hét sejkséggel, valamint Bahreinnel és Katarral, továbbá megszünteti felettük védnökségét. Ez a kilenc állam alapította az Arab Emirátusok Unióját, de 1971 közepén képtelenek voltak megállapodni az unió alapszabályaiban. Közben a brit szerződéses kapcsolat lejárt azon év decemberében. Bahrein 1971 augusztusában lett független, Katar pedig szeptemberben. A védnökségi szerződés lejártakor, 1971. december 1-jén a többi állam is függetlenné vált.

Halífa bin Zájed Ál Nahján, az Egyesült Arab Emírségek államfője

Abu-Dzabi és Dubaj uralkodói úgy döntöttek, hogy unióra lépnek. Alkotmányt dolgoztak ki. A többi öt emírség uralkodóit is meghívták egy találkozóra, és felszólították őket a csatlakozásra. A két alapító uralkodó megállapodása alapján Adi al-Bítár írta az alkotmányt 1971. december 2-án. Aznap a Dubajban, a sejk vendégházában négy másik emirátus is beleegyezett, hogy megalapítsák az Egyesült Arab Emirátusokat. Rász el-Haima később csatlakozott, 1972 elején.

Az Egyesült Arab Emirátusok támogatta az Amerikai Egyesült Államokat és a koalíciós csapatokat az afganisztáni és iraki invázió (2003) és az afganisztáni invázió (2001) idején. Erre a célra rendelkezésre bocsátotta az-Zafra (ed-Dafra) légi támaszpontot Abu-Dzabiban.

2004. november 2-án meghalt az Egyesült Arab Emírségek első elnöke, Zájed bin Szultán Ál Nahján sejk. Legidősebb fia, Halífa bin Zájed Ál Nahján lett utódja Abu-Dzabi trónján. Az alkotmánynak megfelelően az Egyesült Arab Emírségek Legfelsőbb Uralkodói Tanácsa Halífát választotta elnökké.

Hawaii

Hawaii

Hawaii (hawaii nyelven Mokuʻāina o Hawaiʻi)[2] az Amerikai Egyesült Államok 50. tagállama 1959. augusztus 21. óta. Földrajzilag elkülönül az amerikai kontinenstől és az ország törzsterületétől, lényegében egy Polinéziához tartozó szigetcsoport a Csendes-óceánon. Fővárosa és egyben legnagyobb települése Honolulu.

Változatos természeti környezete, meleg trópusi éghajlata, nyilvános strandokban való bősége és aktív vulkánjai miatt a turisták, szörfösök, biológusok és vulkanológusok számára egyaránt népszerű célpont. Barack Obama, az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, fiatal kora nagy részét itt töltötte.

Történelem

Hawaii kezdeti benépesülése még mindig nem teljesen tisztázott. Valószínűleg a legkorábbi telepesek polinézek voltak, akiket Menehunénak neveztek, a Marquises-szigetekről érkeztek nagy kéttörzsű kenukkal, valamint hoztak magukkal sertést, kutyát, baromfit, tarót, édesburgonyát, kókuszdiót, banánt és cukornádat a harmadik században. Őket követték a tahiti telepesek 1300-ban, akik meghódították az őslakosokat. Erről a későbbi betelepülésről a népmesékben lehet olvasni részletesen.

A szigeteket (pontosabban a főszigetet) James Cook fedezte fel 1773-ban és megbízójának, Lord Sandwichnek a tiszteletére nevezte el Sandwich-szigeteknek. A bennszülöttek először Lono isten reinkarnációjaként tisztelték a felfedezőt, de később, egy lopott dereglye miatt támadt félreértést követő összetűzésben megölték és feldarabolták a brit kapitányt. Az 1900-as évek közepén sok lepratelepet létesítettek a szigeten. Mára szinte mindegyiket felszámolták.
Pearl Harbor volt a célpontja az 1941. december 7-ei csatának, mely után az Amerikai Egyesült Államok belépett a második világháborúba.

Földrajz

Mintegy 3200 km-re fekszik délnyugatra Észak-Amerika partvidékétől, délkeletre Japántól, és északkeletre Ausztráliától. Az állam magában foglalja szinte az egész vulkanikus Hawaii-szigeteki hegyláncot, ami szigetek százaiból áll, 2400 km hosszan elterülve. A Hawaii-szigetek egy vulkanikus hegységrendszer láncainak a tengerből kinyúló csúcsai. A Hawaii sziget („nagy sziget”) és egyben a szigetcsoport legmagasabb pontja a Mauna Kea.

India óceán és Afrika

India óceán és Afrika

Az Indiai-óceán a világtengerek egyike, a harmadik legnagyobb vízfelület a Földön. Nyugaton Afrika, északon Ázsia, keleten a Szunda-szigetek és Ausztrália határolják. Déli határának bajos megállapítani a helyét, némelyek az Afrika legdélibb pontját a Tasmania legdélibb pontjával összekötő egyenest szokták határul venni, míg mások a déli sarkkört. Területe 74 039 600 négyzetkilométerre számítható, tehát csaknem két és félszer akkora területet foglal el, mint Afrika.

Az óceán nyugati része, mely az Antarktisztól indul és a Szokotra-szigetig illetve az indiai küszöbig húzódik, kevésbé meleg, de szigetekben gazdagabb, mint a nagyobb keleti rész, mely azonban mélyebb.[1] Legnagyobb mélységét a Jáva és Ausztrália közé behúzódó India-Ausztráliai-medencében éri el, a 7455 méter mély Jávai-árokban, de ez a legnagyobb mélység elmarad a többi óceánban mért mélységektől.[1] Második legmélyebb pontja a Diamantina-árok7102 m mélységgel.

Afrika a maga 30 300 000 km²-nyi területével Föld harmadik legnagyobb kontinense, a szárazföldi területek 20,3%-át fedi le. Több mint 1 milliárd fős népességével[2] egyben a második legnépesebb is, melyet 5 tenger vagy óceán határol.[3].

Ötvennégy szuverén állam, két el nem elismert, de facto állam és egy bizonytalan státuszú terület alkotja.

A kontinens lakói többek közt az arabok, berberek, bantu népek, busmanok, pigmeusok, szudanid népek és európaiak, akik főleg a mezőgazdaságból élnek annak ellenére, hogy a megművelt területek aránya csak 6%. A népesség gyorsan nő (a városokban évi 3,5%), melynek egyik példája Kairó, mely a földrész legnépesebb városa, ugyanakkor kiemelkedő a szegénység is, mivel a kontinens lakóinak fele kevesebb mint napi egy dollárból él.

Földrajza rendkívül változatos, legmagasabb pontja a Kilimandzsáró, melynek magassága 5895 méter, ugyanakkor a Szahara sivatagos területe 90-szer nagyobb hazánkénál. Leghosszabb folyója a Nílus (6690 kilométer, egyben a Föld leghosszabb folyója), legnagyobb szigete pedig Madagaszkár. Színes növény- és állatvilágát számos nemzeti parkban védik.

Mediterrán hajóutak

Mediterrán hajóutak

A mediterrán éghajlat neve a Mediterráneum földrajzi jelzőből származik, jelentése föld-közi, vagyis Föld legnagyobb beltengerének, a Földközi-tengernek térségére utal. A Földközi-tenger környékén kívül is találhatók hasonló éghajlatú területek, jellemzően a közepes földrajzi szélességeken, a meleg mérsékelt övben alakulnak ki – a kontinensek nyugati partvidékén a meleg tengeráramlások hatására ez a tartomány kiszélesedik.

Nagyobb mediterrán éghajlatú területek:

  • a Földközi-tenger partvidéke
  • Kis-Ázsia partvidéke és a Kaszpi-tenger déli partszakasza
  • Kalifornia
  • Közép-Chile,
  • Fokföld délnyugati része (Western Cape, Dél-Afrika)
  • Perth vidéke (Ausztrália)

    Ezekre a szélességekre a trópusi és sarkvidéki légtömegek is eljutnak; váltakozó megjelenésük változékony éghajlatot eredményez; az éves hőingás nagy.

    Az évi középhőmérséklet 10–20 °C, de többnyire 14 °C fölött; a csapadék időben szélsőségesen egyenlőtlenül oszlik el. A leghidegebb hónap középhőmérséklete is 4 °C fölött van, a legmelegebbé pedig több (a hűvös nyarú változatnál valamivel kevesebb) mint 22 °C.

    Az egyenlőtlen csapadékellátás meghatározó oka, hogy bár az év nagy részében a nyugati szelek és velük a mérsékelt égövi ciklonok uralják e területeket, de nyáron áttolódik rájuk a passzát szélrendszer leszálló ága, ezért ez az évszak meleg és száraz, szubtrópusi anticiklonokkal. Sok a napsütés, kevés a felhő. Ősszel a visszahúzódó passzátszeleket ismét a nyugati szelek váltják fel, és csapadékot szállítanak a kiszáradt földekre. Mindezek eredményeként legalább 3 hónap átlagos csapadéka meghaladja a 60 mm-t, de legalább 3 hónapé 20 mm alatt marad (többhelyütt teljesen csapadékmentes).

    A felszín formálásában a folyóvízi eróziónak és a csapadék leöblítő hatásának van jelentős szerepe. Nyáron az aprózódás, télen a mállás játszik nagyobb szerepet.

Vörös-tenger

Vörös-tenger

A Vörös-tenger Afrika és Ázsia (közelebbről az Arab-félsziget) között helyezkedik el. A Báb el-Mandeben keresztül az Indiai-óceánba nyílik, a Földközi-tengerrel pedig a Szuezi-csatorna köti össze. A Vörös-tenger a görög Erüthra Thalassza kifejezés egyenes fordítása. Latin megfelelője a Mare Rubrum. A Vörös-tenger területe körülbelül 450 000 km², durván 1900 km a hosszúsága, 300 km a szélessége. Legnagyobb mélysége 3039 méter, míg az átlagos mélysége 500 méter. Ismert a hét tengeregyikeként is.

Nyolc ország fekszik a Vörös-tenger partján.

Hírlevél
   

Felíratkozás a hírlevélre

  Offline..           

Nézz vissza később.