Romantikus Koltó

2018 április 21-22

 

Kétnapos kirándulásunk során Nagybánya és Máramaros vidékének nevezetességeit tekintjük meg. Beszélünk múltunkról, kincsekről, magyar művészetről, de a híres Petőfi-szerelemről is.

 

Első nap

Somkerék

1661-ig a fennmaradt adatok szerint lakossága tisztán magyar volt. Ekkor a török-tatár hadak a községet templomával együtt teljesen felégették, lakóit rabláncra fűzve hurcolták rabságba.Azonban valószínű hamarosan újraépült, mivel 1664-ben a vármegye már itt tartotta közgyűléseit.

1848 tavaszán gróf Kornis Gábor parancsnoksága alatt a településen 21 fegyveres nemzetőr ajánlotta fel szolgálatát a haza oltalmazására, majd még ez év június 24-én estére Bem is ide érkezett hadseregével.

Erődített református temploma 1333-ban épült.a 15. században gótikus stílusban átépítették. A 17.században már református. Ismertebb lelkészek: Bölöni Sámuel (1719–1782), Gyenge György (1935–1943), Varga László (1969–1975), Hermán Mostert János (1976–1978). Jelenlegi lelkésze Felszegi Imre (2001-től).

 

 

Nagybánya

A város első említése 1142-ből, II.Géza korából való.Nevét arany- és ezüstbányáiról kapta.Korábban Asszonypatakának (1329) hívták, mivel a királyné tulajdona volt.

A hires Szent István gótikus stílusú templomot 1387-ben fejezték be, ebből maradt fenn a Szent István-torony (a város Védőszentje Szent István király).

A város iskolájáról 1380-ból maradt fenn írásos emlék.Az 1408-as évben városi kórházról tesznek említést. Pénzverde már 1411-ben működött.

A város 1411-ig királyi város volt, ekkor azonban Zsigmond király Lazarovits Istvánszerb uralkodónak adományozta. Később Hunyadi János kezére került s keze alatt a bányászat fellendült. Hunyadi János házat épített Nagybánya főterén, ami mai napig is megtekinthető, Erzsébet-ház néven ismerjük.

 

Az arany városa

1464-ben Mátyás király kiváltságlevelet írt a városnak, az ő uralkodása alatt a bányászat ismét megerősödött. A moldovaiak betörései miatt, Nagybánya kérésére Mátyás király megengedte a városnak, hogy falakkal, sáncárkokkal és bástyákkal vehessék körül.Ezekből napjainkra már csak a Mészáros-bástyamaradt fönn.

1551-ben a Habsburg-házbeli I. Ferdinándbirtokába került a város.A bányák ekkor magánkézből bérlők kezébe kerültek s a rablógazdálkodásuk miatt a bányászat ismét hanyatlófélbe került.A bányászat mellett kőművesek, ácsok, kőfaragók, szűcsök, fazekasok, szabók, ötvösök voltak jó hírű mesteremberei Nagybányának.

1547-ben Kopácsi István a város lakóit a reformáció mellé állította, és megalapította a Schola RivulinátErdély és a Partium (valamint a mai Románia) területének első középiskoláját, amely 1755-ig működött.

1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem megvonta a bérlés jogát a bányákat szipolyozó addigi bérlőktől és Nagybánya városára ruházta át.A 17.századközepén Nagybánya I. Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába került, majd II. Rákóczi Györgyé lett. 

1664-től, a vasvári béke után Nagybánya osztrák kézre került. 1672-ben Cobbcsászári generális parancsára levegőbe röpítették a város védrendszerének jelentős részét. 

VI. Károly német-római császár viszont 1712-ben ismét elismerte és megerősítette a város kiváltságait. 1742-ben pestisjárvány pusztított Nagybányán. A pénzverde épületét 1739-ben fejezték be. Ez az épület ma is látható, a megyei történelmi és régészeti múzeumvan benne.

 1802-ben építették a Fekete Sas fogadót, amelyben 1847 szeptember havában Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szállt meg.Ez volt nászéjszakájuk színtere.

1848-ban a város a forradalom mellé állt.1848 decemberében Bem József tábornok innen indult Kolozsvár elfoglalására.

1867 után a kincstári és magánbányák újabb virágzása következett. Létrejött a Kaszinó-egyesület (1834), a Polgári Olvasókör (1869), majd 1896-ban megalakult a magyar képzőművészet egyik legjelentősebb központja, a Nagybányai Festőiskola. Kiépült a vasútvonal Szatmár és Dés felé, kigyúltak az első villanylámpák (1909). 1889-ben jelent meg az első román nyelvű újság, a Gutinul című hetilap. Lakossága fél évszázad alatt több mint kétszeresére nőtt.

 

 

Koltó

A  falu első írásos említése 1405-ből származik. A XVII.századig a kővári uradalomhoz tartozott, a Rákóczi vezette szabadságharc után a széki Teleki család tulajdona lett.
Koltó a Lápos folyó mentén fekszik, a falu lakossága kizárólag magyar anyanyelvű, többségük református. A kb.1300 koltói lakos kertészkedő földműves.
A faluban ma is áll Teleki Sándor két, a XVII. században épült barokk stílusú kastélya, ahol többek között Leövey Klára, Liszt Ferenc, Jókai Mór is megfordult. Itt töltötte mézesheteit a Petőfi házaspár.
A kastélyban ma múzeum működik, teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a "hófödte máramarosi bércek"-re.

Főbb látnivalók a faluban:
- a Teleki-kastély és benne a Petőfi Múzeum
- a Teleki-kastély parkja a több mint 300 éves ciprusi mocsári fenyővel és Petőfi somfájával
- a református templom, amely 1819 és 1828 között épült, itt tartotta keresztvíz alá Petőfi és Júlia Sebestyén Katalint. A cinteremben a Teleki család két síremléke áll.
- a Hősök tere: az itt felállított kopjafán az első és második világháborúban elesett koltói katonák névsora olvasható
- a Vajda-forrás, amelyből több mint 200 éve karvastagságban folyik a nagyon jó ízű forrásvíz
- a református temető: itt található Teleki Sándornak és feleségének sírja

 

 

Első napunk végén a koltói Erika Panzióban fogunk megszállni.

 

 

 

 

 

Második nap

Szaplonca: a Vidám Temető - ahová az emberek nevetni járnak

 

A jellegzetes szaploncai kékben pompázó fejfák vidám rigmusokkal, a naiv költészet nyelvén búcsúztatják az elhunytat, egyedülálló formáját mutatva a temetkezési kultúrának.

A  sírkert sajátos arculatának története 1935-ben kezdődött, ekkor kerültek az első fából faragott, olajfestékkel díszített és a népköltészet vicces írásaival, naiv képekkel ellátott keresztek a hantokra. A tölgyfa keresztekre Stan Ioan Pătraş mester vésővel farag élet- vagy arcképet, majd az ún. élénk szaploncai kékkel festi meg. Sajátos hangulata igazán a helyesírásnak és központozásnak fittyet hányó, nyelvjárással megírt feliratokkal válik teljessé, melyek 5-10 sorban jellemzik az elhunytat, „üzennek a túlvilágról”. Legtöbbjük román nyelvű, bár alaposabb nézelődés után találunk magyar nyelvű fejfákat is.

„Itt nyugszom idelenn

Pop Ion Pipis a nevem

Megfizettem mindenért

Ahol a halál elért

Valahol Mires hegyén

Rámjött a vagonkerék.

Játékban elmerültem

Vonat alá kerültem.

Anyám sirat vár haza

Nem múlik a bánata.”

 

 

Máramarossziget

Neve a Máramaros (románul Maramureș) folyónévből való, aminek most Mara a neve.

A várost Ukrajna felőli határvonala mentén a Tisza húzódik.

A település a 13.század végén alakult ki, először 1308-ban említik.

A város 1352-ben részesült azokban a kiváltságokban, amelyeket a másik négy máramarosi város (Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező) kapott 1329-ben Károly Róberttől.A 14.század végén azonban Sziget a többi várossal együtt a huszti uradalom részévé vált, azaz földesúri hatalom alá került.

Szigetet kezdettől fogva túlnyomórészt magyarok lakták, kisebbrészt németek, de az utóbbiak hamar asszimilálódtak.

16.század végétől kezdődően a lakosság nagy többsége nemeslevelet szerzett, s nemessége 1618-ra külön közösséggé szerveződött.

1730 körül letelepedett itt a piarista rend, de a katolikusok száma csak lassan emelkedett.

piaristák által nyitott gimnázium, valamint az egykori városi iskolából kialakult református kollégium az egész megye vezető oktatási intézményeinek számítottak.

1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). A városba a második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 5-én vonult be a honvédség; a bevonulás előtt felfegyverzett román polgári személyek és katonák raboltak és erőszakoskodtak. Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1938 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján. 1944október 17-én szovjet kézre került. Ezt követően itt „működött” a kommunista éra egyik hírhedt börtöne, átnevelő (értsd megsemmisítő) táborként.

1910-ben 21 370 lakosából 9561 (45%) magyar, 7981 zsidó (37%) 2001 (9%) román, 1257 (6%) német, és 532 (3%) ruszin volt. 1992-ben társközségeivel együtt 44 185 lakosából 34 010 (77%) román, 8133 (18,4%) magyar, 322 (0,7%) cigány és 190 (0,4%) német volt.

Máramarosszigetről összesen 12749 zsidót deportáltak Auschwitzba.

A városban 2002-ben 22 zsidó nemzetiségű, izraelita vallású személy élt.

 

Látnivalók:

  • Római katolikus temploma 1775-ben épült Borromeo Szent Károly tiszteletére.
  • református templom 1862-ben nyerte el mai jellegzetes formáját. Kertjében található Leövey Klára 1899-ben emelt emlékoszlopa és az 1848-49-es hős honvédek (Asztalos Sándor és Móricz Samu) 1887-ben emelt emlékműve.
  • A megyeháza épületében van a Történeti Múzeum, a Főtér másik végén a Máramarosi Néprajzi Múzeumlátható.
  • A szecessziós Kultúrpalotát 1912–1913-ban, közadakozásból építtette Máramarossziget lakossága. Ide került Hollósy Simon Huszti vár című festménye is. Trianon után a román állam tulajdonába kerül.Működött ortodox püspöki palotaként , de hadikórházként is. Jelenleg városi könyvtár, művészeti iskola, tánciskola és egy egyetemi részleg működik benne.
  • A város legnagyobb épülete a Piarista főgimnázium. Az épületben ma is középiskola, a Dragos-Voda Líceum működik. Korszerű épülete szintén 19111912-ben épült.
  • Azegykori ortodox zsinagóga helyén ma Holokauszt-emlékmű áll.
  • A város főterén látható az egykori Leányiskola. Külsejét szecessziós stílusban, színes kerámia díszítéssel látták el, 1901-ben, a millenniumi ünnepségek tiszteletére. Az épület ma az ukrán líceumnak (Liceul Ucrainean Taras Sevcenco) ad otthont.
  • Falumúzeuma az egyik leglátványosabb Romániában.
  • Igényesen kialakított Börtönmúzeuma a kommunista államterrornak állít fájdalmas emléket. Az elhallgatott magyar kiválóságok között itt raboskodott – többedmagával – Márton Áron vértanú püspök is.

Itt született többek között  Leövey Klára pedagógus, írónő,  Hollósy Simon festőművész, a nagybányai festőiskola alapítója, és Jakubinyi Györgygyulafehérvári római katolikus érsek úr is.

Barcánfalva (régi nevén Szurdok)

 

Nevét 1326-ban említették először az oklevelekben Zurduky néven.

Szurdok birtokot minden királyi jövedelmével együtt 1326-ban adta Károly Róbert király Stan fia Stanislaus kenéznek, akit Barcánnak (Borzan) is neveztek.

1346-ban és 1408-ban Stanislaus, vagy más néven Borzan utódai: Rad és fivérei és unokái az adományt átíratják.

1910-ben 3362 lakosából 2795 román és 504 német volt, majd 1992-ben társközségeivel együtt 6968 lakosából 6961 román és 3 magyar volt.

 

 

 

 

ÁR: 289 Ron / fő

 

 Ár tartalmazza: szállítás, szállás,  és félpanziós ellátás és idegenvezetést

 

Az ár nem tartalmazza: helyi illetéket  5 Ron / nap  –  helyszínen fizetendő

 

 

 

Utunk végén Székelyudvarhelyre érkezünk, talán elfáradva, de szellemiekben-lelkiekben gyarapodva. 

Köszönjük, hogy együtt utazhattunk!

 

 

 

 

 

                  ***   Az iroda fenntartja a programváltoztatás jogát!   ***

Hírlevél
   

Felíratkozás a hírlevélre

  Offline..           

Nézz vissza később.